Péntek reggel megérkezik Charles (Emő barátja), így kissé szűkösen (legalábbis mi Eszterrel meg Zsolttal), de elférünk. Mászkálás a városban (pl.: Pivní Galerie (azaz „sör galéria” – gondolom meg vagytok lepődve), fincsi ebéd a „Stone” étteremben (tavasszal Vicáékkal is itt ettünk). Estefelé sör Emőékkel a Pivovar U Bulovky-ban (PUB J).

Szombaton irány ismét a város, de hihetetlenül hideg van és havazik. Sokat. Először irány az ultramodern villamosvonal, ami völgyeket hidal át a város nyugati részén. Nem semmi, elég futurisztikus élmény, de gyönyörű.

Villamosozás után irány a Zlý časy nevű söröző  (ami kb. annyit tesz, „sötét idők”).  Hm, csak 5-kor nyit, így addig is meglátogatjuk a Privní Pivní Tramvaj nevű helyet (azaz „első sörvillamos”), de ez meg 2-kor nyit, most pedig még csak 13:38 van. Remek. Vissza a belváros felé, mert ebben a hidegben nem lehet ennyit várni. Megkeressük az U Slovenské Lípy nevű helyet és kitaláljátok? Zárva. Pedig a kiírás szerint 11 óta nyitva kellene lenni. Vissza három átszállással a Privní Pivní Tramvajba, ahol kaja nincs, de életünk legdrágább csomag mandulája mellett finom söröket kortyolgatunk. Aztán tovább megyünk az oly áhított Zlý časy-ba, ami végre ki is nyitott. 16 féle különleges csapolt sör és megannyi üveges. Zsoltnak ez a mennyország és én is elégedetten melengetem a talpam, miután megkapom a pácolt hermelinem. Az első utopenec-élményem is megvolt (azaz „vizihulla”), ami igazából ecetes-hagymás krinolin. Nem volt egetrengető, de lecsúszik.

Este fáradtan és vacogva érünk haza. Én egy kicsit meg is fáztam. Már reggel tüsszögtem, úgyhogy taknyos éjszakára számíthatok.

Kicsit fáj az arcom és rémesen aludtam. Ma nem tervezünk kimenni a hidegbe. Ebéd a kolikocsmában (ami inkább étterem), majd Zsolttal irány a Pivovarský Klub egy utolsó sörre (amit én most inkább kihagyok). Felteszem Zsoltot a buszra. Hihetetlen. Hétágra süt a nap, neki meg most kell hazamennie…