Vasárnap reggel megint irány a vár, hátha meg tudjuk nézni a dómot is (mert előző nap persze hihetetlen sor volt). Nincs szerencsénk, mise van. Lesétálunk a Malostranskára a folyópartra, majd felsétálunk a Metronómhoz. Előtte egy parkban találunk egy négyszemélyes hintát, abban ringatózva élvezzük a napfényt. A Metronóm után Žižkovba vesszük az irányt, előtte a rakparton sétálva kicsit. Žižkovi séta természetesen a TV-torony megcsodálásával egybekötve (nem tudom, említettem-e már, de ez a kedvenc városrészem). Vissza a várhoz, ahol látva a sok turistát, inkább a Královský Letohradek (Királyi nyári váracska) kertjében csodálkozunk rá a tavaszra, ami egyre-egyre közelít, féllábbal már Prágában van. Visszaérve a koliba már nagyon fáradt vagyok, míg a lányok elszürcsölnek egy hagymalevest, addig én táskástúl elalszom az ágyon, de aztán fokhagymássajtos tésztát rittyentek nekik tejföllel felszolgálva. Kis pihenő után találkozunk a városban (mert a lányok elugranak venni egy-két szuvenírt otthonra, mi pedig szavazni a nagykövetségre, mivel külföldről egy héttel korábban kell). Átvergődünk a tömött Károly hídon, majd csatlakozunk a fiúkhoz, akik épp valami speckó helyet keresnek sörpusztítás céljából. Végül a Zlý časy-ban kötünk ki, többek között gesztenyemézes söritalt szürcsölgetve. Későn érünk haza, de megéri.

Hétfőn reggel kicsit lazábban kezdjük a napot, például végre kialusszuk magunkat. Délelőtt vásárlás a közeli Billában, a lányok még kiegészítik a suvenírcsomagot pár üveg sörrel, csokival és persze sajttal. Forró gyümölcsital a hospůdkában. 2-kor indulnak a fiúk a városba, mivel 4-kor indul a buszuk, de még pár sört legúrítanának (hm... férfiak). Így én velük tartok, míg a csajok összepakolnak. A pár sör idő hiányában csupán egyre redukálódik. Fiúk a buszon, vissza a csajokhoz. Találkozó az egyetemnél, knédli marhapörkölttel. Utána Holešovicébe villamosozunk, hogy megkeressük David Černý híres-neves Entrópa című kollázsát. Címünk nincs, csak azt tudjuk, hol kell leszállni és mi a galéria neve, ahol elhelyezték. Méretéből adódóan valószínűleg szabadtéren van elhelyezve. Megkérdezem először valami lakatüzletben, merre lehet ez a műkincs, de csak bambulnak rám, majd megemlítik, hogy 500 méterre van egy galéria. Megtaláljuk, csupán a Nemzeti Galériáról van szó. Megkérdezzük egy boltban, bambulás és mutogatás a galéria felé. Megkérdezünk egy járókelőt, kevesebb bambulás, több mutogatás. Megpillantunk a galéria egyik ajtaján egy felíratot, mely szerint az ajtó mögött a kulturális minisztériumot találjuk. Megkérdezzük, majd egy kis értetlenkedés után, elmondják, merre kell menni. Három villamos-megállóval odébb egy boltban megkérdezünk pár ázsiait. Semmi. Bemegyünk egy icipici kávézóba, ahol a csapos mind a négy vendéget egyenként megkérdezi. Hihetetlenül kedvesek, de nem tudnak segíteni. Nagylevegő és bemegyünk még egy hotelbe is, majd a portánál közli a bácsi, hogy "ó ez nagyon egyszerű, az első utca jobbra". Megtaláljuk a galériát, ami nem meglepő módon zárva tart Húsvét hétfőn. Az oldalsó bejáraton Fanni mégis benyit és - láss csodát - megvan! Kijön a portás egy kutyussal és szól, hogy zárva vannak. Azért vetünk egy pillantást a műre, majd elégedetten (de nem túl elégedetten) távozunk.

Fél éjfélkor felteszem a lányokat is a buszra és visszahuppanok a prágai hétköznapokba.