El kéne intézni a rendőrséget. Bizony, bizony, elvileg az érkezésünktől számított harminc napon belül be kell jelenteni jelenlétünket a cseh fővárosban. Persze mi addig halogattuk a dolgot, amíg kicsúsztunk az időből, és most rettegünk a kitoloncolástól (na jó, ez enyhe túlzás). Szóval hétfőn már megpróbálkoztunk a rendőrséggel, de nem sokkal zárás előtt értünk oda, és nem találtuk meg a megfelelő irodát. Ma újra megpróbáljuk. Megint zárt ajtókra lelünk az EU tagországok felirat mögött. A harmadik világ országaiból érkezőknél hihetetlen sor kacskaringózik, de Emő ügyesen elkavírnyázik közöttük, és szerez nekünk egy segítőkész rendőrt, aki átkísér minket az épület másik oldalán lévő bejárathoz egy teljesen üres váróterembe. Végre jó helyen vagyunk, megkérdezik, hol lakunk. Válasz: Praha 6 (avagy a 6. kerületben). Amikor hozzátesszük, hogy a kolej Hvězdában, a nő azt feleli, nem kell intéznünk semmit, a kollégiumok és a hotelek lejelentik lakóikat. Remek. Erről nekünk miért nem szóltak? És miért nem közölték a levélben, amiben ki volt fejtve, hogy be kell mennünk a rendőrségre és, amelyhez mellékelték a kollégiumra jogosultságot igazoló papírt…

Ha már Žižkovban járunk, hétágra süt a nap és a lányok még nem látták a híres žižkovi TV-tornyot, úgy döntünk, maradunk kicsit. Ebéd egy kínaiban (eleinte nem vagyok túl bizakodó, még erősen él bennem a legutóbbi prágai kínaiban töltött mirelit ebédem emléke). A csalódás kellemes, a kaja friss. Teli hassal irány a TV-torony. Egyik utcából áttérve a másikba teljesen megváltozik a környezet. Budapesti viszonylatban mintha hirtelen, minden átvezetés nélkül, átérnénk a 8. kerültből a várnegyedbe (azt hiszem említettem már régebbi bejegyzéseim valamelyikében hasonlót). Találunk útközben egy Bohemian Retro boltot, ahol hülyéskedünk egy sort, nézelődünk egy órát, Emő vesz is egy fölsőt, majd vidáman távozunk. Fényképezés. Wow, végre a Tv-torony a David Černý babákkal. Még a kínainál Emő látott valami emlékművet egy hegytetőn, így még oda is felsétálunk. A kilátás eszméletlen, szikrázó napsütés, bolondos „szobrokat utánzunk fotók”. Séta lefelé, az új vasút megcsodálása, majd haza villamossal. Jó volt. Kellemes kimerültség.

Este Emővel kinézünk a húsvéti folyosó-bulira. Semmi kül, nagy ricsaj, ismeretlen emberek, de azért igyekszünk szocializálódni. A zajtól úgysem tudnánk aludni. Amit érdemes említeni, itt ismerjük meg a pozsonyi szlovák srácot, aki egész sok mindent tud magyarul (amit természetes be is mutat nekünk), és import tokajit vedel, mert elmondása szerint, nincs jobb annál. Fél 1 körül az mp3 lejátszómat felhangosítva (hogy elnyomja a ricsajt) álomba szenderülök, hogy másnap reggel frissen, üdén mehessek kedvenc filozófiaórámra. Sajnos reggel kiderül, hogy nagypéntek miatt elmarad a következő óra, aztán a tanár nem lesz, aztán és megyek Berlinbe… Pedig tényleg élvezem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy péntek reggel bejárok rá.

Új képek: