Első nap a suliban. Az első órám azonban csak 17:30-től lesz. Terveink szerint legkésőbb 9-kor elindulunk a városba, hogy fél 11-ig sikerüljön megtalálni a menzán azt a helyet, ahol aktiváltathatjuk a diákunkat és feltölthetjük pénzzel, hogy végre használni is tudjuk. Kelés 7-kor, hogy tuti elkészüljünk, indulás fél 10 körül, mert mi szeretjük kihívni a sorsot magunk ellen és igazán tudunk élni. Szóval kb. 10 perccel a napi határidő előtt oda is érünk. Mint kiderül, a kártyánk már aktiválva van, de legalább feltölthetjük cashsel. Elintézve. Az ebédhez korán van, így irány a Národní třída, mert Eszti telója meghalt, miután fel akarta tölteni és simkártyát is kéne vennünk. Persze elsőre elsétálunk a vodafone előtt és csak a folyóba ütközve tűnik fel, hogy vége az útnak, valahol nem figyeltünk. Valószínűleg az az izgi parókaüzlet vonta el a figyelmünket. A lényeg, megvannak a simkártyák, Eszti telefonját pedig beadjuk egy közeli szervízbe, két óra múlva kész is lesz, 300 korona fejében. Nem mondom, elég gyors, bár szerintem gyakori probléma. Tehát, jól figyelj: Ne, ismétlem, ne próbáld külföldön feltölteni a mobilodat bankautomatából!!!
Irány az egyetem, mert az óráinkat még nem tudtuk felfenni. Nem részletezném, csak annyit, hogy valószínűleg a csajszi agyára mentünk, főleg Emő, amikor huszadjára is feltette az ujját, hogy „and one more question”. Ez is elintézve. Felavatjuk a diákunkat a jogi kar menzáján. A konyhásnéni undok, nem ismerjük a rendszert és a kaja is szörnyű, pedig én igazán nem vagyok túl válogatós. Jah, és a vegetáriánus kaja szalonnadarabokat rejteget az ártatlan, éhes diákok számára. Emő ideges (mivel vegetáriánus), Eszti szarul van, én meg szörnyülködöm. Menjünk, ez a hely leradírozódott a gasztrotérképünről. Kifele menet egy vitrinben megtaláljuk a kínálatot. Ezt nem hagyhattuk ki, íme az eredmény.
Azt hiszem Emő reklámkampánya sikeres a joghallgató srácok között, akik, miközben mi fényképezgetünk, arra várnak, hogy 1. kiderüljön, mit csinálunk, 2. választhassanak a kínálatból. A KAJA kínálatból (már ha meri bárki is annak nevezni). Séta a Molda/Vltava partján, megnézzünk egy kommunista emlékművet, és egy várfalat, ami régóta izgatja a fantáziámat, hogy hogy a manóba került oda. Emőke útikönyvéből kiderítettük, hogy az igen leleményes IV. Károly cseh király, azért építette a hihetetlenül meredek falat, ami a hegygerincen is végigfut, hogy a szegényeknek legyen munkájuk (vele), amiből pénzük lesz, majd kenyerünk… Ezek után még beugrunk Eszti telefonjáért, majd irány haza. 3-ra a koliban vagyunk, majd uzsi után fél 5 körül visszaindulunk a városba.
Az első órám (práce s textem, avagy szövegértés), egyszerűen remek, a tanárnő hihetetlen arc. Mikor azt látja, hogy nem vagyunk túl lelkesek a szöveg olvasása és kibelezése során, kiszalad és hoz egy másikat, mert – elmondása szerint – csak boldogan lehet hatékonyan tanulni. Alig várom a többi órát is, főleg azokat, amelyek vele lesznek. Most aztán még lelkesebb vagyok!
