Csütörtökön érkezik Zsolt, majd másnap reggel tovább állunk Berlinbe, és ott töltjük a hétvégét. Itt él ugyanis egy magyar barátnőm, őt látogatjuk meg, és persze a várost is.  Berlinre természetesen egy hét sem lenne elég, hatalmas, rengeteg látnivalóval. Inkább a benyomásaimat és a kedvenc élményeimet osztom meg Veletek, mivel, ha kíváncsiak vagytok a német fővárosra, talán jobb útikönyvet is találtok nálam.

Berlin a második világháború okozta bombázásoknak "köszönhetően" telis tele van óriási, üres terekkel, melyeknek közepén hatalmas és egyben méltóságteljes épületek emelkednek. Legalábbis a belvárosban, mivel itt sok helyen nem építették be újra a várost. Egyébként rengeteg a holokauszt emlékmű és városszerte fellelhető a Berlini fal egy-egy rövidebb szakasza. Egyes képeslapkhoz kis zacskó Berlinifal-darabot és vásárolhat az izgága turista. Néhol megmaradt az eredeti fal, néhol csak a helyét jelzik, ahol rengeteget olvashatunk az itt történtekről. Számomra a két legmegdöbbentőbb itt feltűntetett információ a következő: először is az egyik fal mentén elhelyezett táblán pontos dátumra visszavezetve olvashatjuk végig kik jutottak át a falon és kik adták életüket cserébe csupán  merész probálkozásukért. 180 ember lelte itt halálát egészen '89-ig. Ekkor én már 2 éves voltam és (szerencsére) mit sem észleltem abból, ahogy a világ kifordult önmagából. A másik történet egy templomról szól, melyet felrobbantottak, mert éppen a halálsáv közepén állt, és nem lehetett tőle rendesen célozni. Egy egyszerű bumm és eldőlt. Látványnak kicsit vidámabb, mégis hasonlóan elképesztő a Vilmos császár templomát ért bombatámadás, mely levitte a fél tornyot és a mai napig bandzsán kacsint a városlakókra.

Nekem igazából jobban tetszik a bolhapiac, a török negyed, a város szélét uraló kisvárosi hangulat, a sok-sok biciklis, az emeletes, sárga busz, a hihetetlen metró- és vasúthálózat. Berlin különböző negyediben abszolút eltérő élet folyik. Egységesnek kicsit sem mondható, ami persze Prága után méginkább szembetűnő. Igyekszünk minél többet látni és lehetőleg minél rövidebb időt szánni az útikönyvekben túldicsőített  turistalátványosságokra. A currys kolbász és a remek német sörök mellett mi is lassítunk a tempón. Ami számomra elviselhetetlen az a német édesség-imádat. Én igen édesszájú vagyok, de amikor beleharapok a "disznófül"-nek keresztelt német péksüteménybe, a szám összeragad a tömény cukormáztól, a vércukor szintem az egekbe szökell és csak rágok és rágok várva, hogy mikor lesz már vége. Huh... És ez egy natúr péksütemény, "csak" cukormáz van rajtva. Sörből a csokis, ami egy belga példány és egy kaktuszfügés jegyezhető a legfurábbnak.

Képek: