Eseménydús hetünk van. Kiállítások, színház színházzal, mozi, cukrászda, piknik. Hétfőn Mucha kiállítással nyitjuk a hetet. Mucha a szecesszió nagy mestere. Többek közt festő és plakát művész. Cseh származása ellenére Párizsban is dolgozott, ahol városszerte az általa készített plakátok invitálták a nagyérdemű közönséget a Sarah Bernhardt főszereplésével színpadra vitt darabokra. Mucha művei igen eredetiek és kissé képregényhatású alakjaival igazán modernek hat, pedig a 19. és a 20.század fordulóján alkotott. Késői alkotásainak nagy része már szláv témájú, vagyis még érdekesebb számunkra. 

Kedden Saudekkel folytatjuk, aki egy 20. századi fotóművész. Képei kissé átdolgozottak, grafikus jellegűek és igencsak botrányosak. Némelyik műve még a 21.századi elszánt, modern gondolkodású múzeumlátogató számára is morbid, el sem tudom képzelni, hogy mit válthatott ki művészete a 70-es években. Saudek egyébként ma is él és alkot.
                                         

A kiállítás után a Fringe fesztivál keretein belül a 3 plusz 1 kávézóban nézzük meg a Mr. Brown című darabot. Ez egy egyszemélyes angol darab kevés beszéddel, röpke történésekkel és egy kevés improvizációval egy icikepicike teremben. Nekem például elkezd rezegni a telefonom az előadás közben. Anyu hív. Persze lenyomom. Az előadóművész morcosan néz felém torzonborz arcából az ajtó felé biccentve. Persze nem megyek sehova. Odajön, felkap. Aztán mégis visszaültet, de puszit kér, amit még meg is kap, majd csókot követel, de erről már sajnos le kell mondania. Ez csak egy volt a sok furcsaság közül, amiből összeállt az előadás.
Szerdán az egyetemen találkozom olasz csoporttársnőmmel Lucillával, vele csacsogunk csehül egyet az iparművészeti múzeum kávézójában. Csütörtökön a Světozor mozi híres cukrászdájában növeljük vércukorszintünket (én személy szerint répatortát majszolok), majd este szintén a Fringe fesztivál jóvóltából egy holland angol nyelvű stan up comedy-jét tekintjük meg Szásával (belorusz barátunkkal). Pénteken irány a Světozor mozi, ahol egy kissé elvont, nagyon cseh animációs filmet nézünk meg Emővel Kukyról a rószaszín játékmaciról (előzetes itt). Elnézést. Kuky állítása szerint ő nem rószaszín. Piros.
Ismét irány a Fringe, ezúttal a Human Jukebox című előadást tekintjük meg, avagy egy hihetetlen hanggal rendelkező hölgy danolását hallgatjuk egy huszita templomban mindenféle stílusban a Sex bombtól az operáig. A show végén pedig jön a várva vált kívánságműsor, vagyis a nézők által leadott zeneszámok részleteinek szünet nélküli éneklése. Elképesztő. Simán vált a rockról jazzre, majd operára. Utána vacsora a belvárosban, majd sörözés olasz csoporttársnőmmel Lucillával és morva barátjával, aki gyönyörűen és érthetően beszéli e csodás cseh nyelvet. Nem csak, hogy értjük, mit mond, szívesen válaszolunk rá csehül. Ahogy Emő mondani szokta, morva szakosok vagyunk, nem cseh.
Szombaton piknik a finnekkel és Emő vendégével Bálinttal (a piknik 2-kor kezdődik, mi oda is érünk fél 9-re...de a finnek még ott vannak, nem maradunk le semmiről). Vasárnap kavírnyázás és sörözés a városban. A Letnán ér minket a naplemente, ahonnan gyönyörű a prágai panoráma.Hétfőn még elnézünk a kortárs DOX múzeumba, ahol a rengeteg furcsaság közepette (pl.: az egyik teraszon találunk egy hajót, aminek a belsejében tengeri panorámás képeslapok vannak kiakasztva) megismerkedünk Jan Kaplický modern építész munkásságával. Utána egy káva latte és egy epres sajttorta társaságában Tittával csevegünk egy utolsót, majd elbúcsúzunk. De ha esetleg Finnországban járok... Persze, szólok! Este Vyšehrad a naplementében. Lassan a várostól is búcsút kell vennem.