Falmászás! Végre! Eleve úgy érkeztem ebbe az országba, hogy nah, majd most, folyton eljárok falatmászni. Lassan két hónapja vagyunk itt, de valahogy még nem szántuk rá magunkat, hogy elmenjünk. Mivel ingyen szerettük volna Emővel újraéleszteni régi hobbinkat, így inkább megmaradva egyetem keretein belül. Csakhogy egyik időpont sem volt illeszkedett az órarendünkbe, aztán pedig lemaradtunk a jelentkezésről, mivel Emő nem tudta, hogy van csehül a mászás, én meg nem vettem a fáradtságot, hogy esetleg magam is utánanézzek. A lényeg, hogy fogjuk magunkat kedden délelőtt és 1 óra késéssel meg is érkezünk az óra helyszínére egy squashparkba (képek a linkre kattintva). Megkérdezzük a sármos, fiatal tanár úrat, csatlakozhatunk-e a kurzushoz. A válasz igen, így gyorsan átöltözünk és kipróbáljuk a helyet. Ami nagyszerű. Sokkal mennőbb, mint az építész kollégium sufnija (nem meglepő módon). Nem részletezem milyen, mert, akit nem érdekel a falmászás, azt úgysem érdekli, a haladók meg biztos voltak hasonlóan jó helyen. Ráadásul ez csak egy az ezer hely közül. Remek, remek!

Este Country óránk van, ami után beülünk cseh csoporttársainkkal egy sörre. Egész pontosan egy 'Kocour'-ra (kandúr), ami a Tlustá Koala (Kövér Koala) specialítása. A sörszakértők méltán lehetnek rám büszkék, magam választok az italkínálatból. Egyik csoporttársunkkal, egy raszta lánnyal már összebarátkoztunk, majd egy srác is megkérdezi, hogy beszélünk-e németül. Mondjuk, hogy nem. A cseh lány felvilágosítja, hogy beszélhet velünk csehül. Épp megjegyzem Emőnek, hogy kicsit idegesítő, hogy ilyen csodabogárnak néznek minket és, hogy tuti olyanok vagyunk, mint otthon az ukrán ikrek a cseh kurzuson. Törik a magyart, mindig együtt lógnak (mondjuk mi elég nyitottak vagyunk) és valahogy mindig kicsit kívülállónak tűnnek. Erre odaül egy másik lány (aki a találkozót szervezte), és megkérdezi, hogy "ti erasmusosok vagytok?". Válasz: valami hasonló. "És akkor ti Ukrajnából jöttetek". Hm... Majdnem. Magyarországról...