A keddi napom nem ígérkezik túl szerencsésnek, mivel három órám lesz, de mindig közel két órás lukam lesz köztük. Az első órámat meg sem találom, illetve elvileg megtalálom, de nincs ott senki és semmi, pedig előtte megkérdezem az egyetemen, hogy hol lesz és még le is írják nekem. Valószínűleg rosszul, mivel később kiderül, a többiek voltak az órán, ugyanabban az épületben (ez az óra nem az egyetemen van megtartva), de egy teljesen más teremben. Hazamegyek, majd vissza a suliba a Wittgeinstein on Scepticism órámra, amin Wittgeinstein Tractatusáról tanulunk. Nem rossz óra, de menet közben kiderült, hogy szeminárium és az atomi mondatokkal kapcsolatos gondolataimat (amik egyébként nem léteznek) nem igazán tudom angol szavak formájába önteni… Meglátjuk. Két órám között elugrom fényképezni a városba, melynek eredményét majd a szlawirtus.blog.hu –n olvashatjátok . Délután még egy cseh óra, teljesen jó, a hétfői tanárnő tartja, és ezen csak öten vagyunk. Este irány a kolikocsma, hogy megosszuk egymással a mai élményeinket. Itt ismerkedünk meg egy egyiptomi sráccal, akivel természetesen csehül csevegünk (ha a hebegés-habogás csevejnek nevezhető). Végül elmeséli, hogy náluk otthon egy év után foghatják meg az áhított leányzó kezét, de a negyedik évben már a homlokához is hozzáérhetnek, majd az ötödik évben találkoznak az apukával, aki felteszi a nagy kérdést, hogy van-e pénze. Ha nincs, mehet haza. Persze ezt rajtunk simán bemutatta, mintha természetes volna. Miután rátért az őt igazán érdeklő kérdésre, hogy Európában valóban lehet-e szexelni, Emő elmagyarázta neki, hogy csak akkor, ha szerelmes vagy (Máš lásku) és ha van partnered. Ezek után, nem túl angolosan, távozunk. Vajon miért tanul egy egyiptomi csehül???