Szerdán bemegyek a suliba megírni a cseh vizsgámat. A tanárnő egy órát késik, nekem meg találkozóm lenne, de unalmas is lenne az élet, ha egyszerűen lehetne megszervezni az ember mindennapjait. Megint ez a fránya cinizmus, anyu biztos büszke rám. Szóval, megírom a vizsgát, egyedül, elhagyatva egy tanáriszobában, majd átsétálok egy másik terembe leadni. Aztán találkozó egy olasz csoporttársnőmmel, akivel teázunk egyet a közelben, és csehül csacsogunk. A szobatársam, Eszti is velünk tart. Kiderül, hogy bár egy csoportba járunk, teljesen más tesztet írattak velünk, és természetesen az enyém bizonyult nehezebbnek. Hát ez van, ezt kell szeretni. 6-kor már Emővel van találkánk az Andělen (funkcióját tekintve ez a prágai Moszkva tér, csak jóval szebb kivitelben). Villamosozunk egyet a hypermodern villinger vonalon, aztán szemerkélő esőben sétálunk haza erdőn, falun keresztül. Prága sokszínű vidék.
Csütörtökön a Cross Club-ba látogatunk el (lásd itt, az utolsó bekezdésben), ahonnan Esztivel még elugrunk egy sörre Honzával (Panka haverjával). Egész pontosan egy Pilsnerre. Honzával eddig 3-szor találkoztam és mindegyik alkalommal Pilsner Pub-ba mentünk, de a város 3 különböző pontjára.
Pénteken vásárlás a városban, egy-két ajándék a családnak, barátoknak és jómagunknak. Este kilátogatunk a sörfesztre is (a cikkemet itt olvashatjátok róla), és ínycsiklandozó málnás sörrel kényeztetjük fáradt, elnyűtt testünket (kis túlzással éltem e mondat megfogalmazásakor, de hát olykor-olykor elkap az alkotói hév).
Szombat délután kisétálok a Petřin lábához és a fűben, a napsütésben Menzelt olvasok. Igen, rendező, de ír is néha ezt-azt. Este Žižkovban sörözünk egyet és végre megnézzük a nemzeti színekkel kivilágított TV-tornyot is. Újabb pipa a "még mit szeretnék megnézni, mielőtt hazautazom" listámon.