Vasárnapi kirándulás Petřinben. Résztvevők: egy lengyel, egy német, egy belorusz és a francia barátnője, valamint három magyar. Bizony, bizony el sem tudnátok képzelni, mennyire fárasztó 3-4 órán át három nyelven felváltva beszélni. A lengyel és a belorusz srác magyarul tanulnak, így gyakorlunk velük, de a csapat egyébként csehül társalog, kivéve a francia lányt, akivel angolra kell váltani (vagy franciára, de ez már nekem is sok…). Szóval egy jó 4 órás nyelvi szemináriumon veszünk részt. Hol esik, hol vakít a nap, de a lényeg, hogy nagyszerűen érezzük magunkat. A kirándulás remek, a Strahov környékén járunk (Strahov egy hatalmas kollégium), ahol tavaly tavasszal megszálltunk a csoporttársakkal, így megrohannak az emlékek is. Felsétálunk a prágai Eiffel-toronyba, ami egy kilátó. Elképesztő látvány. Egyik oldalon süt a nap, a másikon zuhog az eső. A tavasz szeszélyesen köszönt be Prágába. Békakutatás egy kis tóban, felírat a fákon: „Pozor žáby” (Vigyázat, békák!), végül ebéd helyett vacsora az Eisteinben. Itt kultúrája van ám az ISIC-nek (azaz a nemzetközi diáknak), így 4 adag ételhez, 4 másikat ingyen kapunk a diákunkra hivatkozva. A helyi diáknak viszont nincs súlya… Meglepő.

Este fáradtan érünk haza. El sem tudjátok képzelni, mennyire fárasztó ennyi nyelven kommunikálni és ennyi infóval egyszerre megbirkózni. De még nincs vége a napnak, kis pihenés után visszamegyünk a városba és a Hany Banyban találkozunk Michaellel, valamint cseh barátaival, akik nagy érdeklődéssel faggatnak minket anyanyelvükkel és a magyar nyelvvel kapcsolatban. Megérkezik Minna, Emő csoporttársa, akivel egy izlandi filmet mennek megnézni, én pedig kimerülten hazavillamosozom.

Hétfőn kávézás Luiszal (Spanyolországból) és Lucillával (Olaszországból) két csehóra között. Csehül beszélgetünk, és mellé kézzel-lábbal mutogatunk, mivel nekik döcögősebben megy a cseh (nem mintha én folyékonyan és tisztán, érthetően beszélnék, de a szókincsem, köszönhetően a cseh szaknak, kicsit jobban áll). Vicces, de nagyon jól szórakozunk. Luis még a szlovák-magyar nemzetiségi problémát is felhozza. Nekem új, hogy erről nyugat-európai emberek is tudnak. Luis faggat a Balatonról és azt is megkérdezi, milyen a magyar Viseghrad. Lucilla járt már Budapesten, de csak annyira emlékszik „utca” és „egészségedre” (utóbbi kis segítséggel ugrik be), Luis pedig az „almát” ismeri. Luissal együtt lesz a következő óránk is, így addig is beszélünk, míg átérünk a másik épületbe. Azt hiszem ma is sokat sikerült gyakorolnom. Csak így tovább!