Jah és a koli. Az egész jó, bár nincs annyira közel a városhoz, mint reméltem, de egyelőre térképpel a kezünkben, kissé ijedt arcot vágva közlekedünk szerte a városban. Azért van nagy konyhánk, fürdőszobánk a folyosó végén, meg minél egészségesebb, annál keményebb ágyunk. Kétszemélyesek a szobák, tegnap Emővel aludtam együtt, mert Eszter (a másik útitárs) még a szüleivel maradt a hotelben, ahol megszálltak a családi hétvégén. Ma beregisztráltam én  is, mert a lányok tegnap Esztert jelentették csak be, mivel az iroda csak 3-ig van nyitva, én meg 5-re értem Prágába és így kaptam szállást estére Eszti helyett. Egyébként egyedül lettem bejelentve a másik szobába, ami egy emelettel feljebb van, de Emő szívesebben lenne valakivel, aki cseh, úgyhogy ő költözik fel, én meg maradok Esztivel. Ha Emő nem kap szobatársat, Living and Loving szobát csinálunk a felső lakosztályból. A szoba egyébként teljesen átlagos, van hűtőnk (,de csak a lenti szobában, ami annak ellenére, hogy „lentinek” nevezem, a harmadikon van és nincs lift, de lesz izmos popsi). Felfedeztünk egy csodaszép, narancssárgával kicsempézett, vadiúj, tolóajtós zuhanyzót is. A probléma: az elsőn van, mi meg a harmadikon (egyesek, illetve csak egyes a negyediken). Azért néha megéri a törülközős sétát, tekintve, hogy az emeleten lévő zuhanyzó elég tré, függöny sincs és nem túl bizalomgerjesztő, de elég jól ellátja a kellő funkciókat.

Most kb. este tíz van. Le akartunk menni a kolikocsmába, beolvadni új környezetünkbe, de a napi rohangálás után nem tudjuk rávenni magunkat, így most erőt gyűjtünk, hogy végre felcipeljük Emő csomagját. A semmittevés szüli a részletesebb beszámolót.