Este csak 7 körül érünk vissza a kolejbe, mivel teszünk egy jókora sétát még a városban. A Károly hídról lesétálva bemegyünk egy pici utcába, ami egy pici térre vezet, ahol hirtelen megszűnik a város morajlása. Hihetetlen, mintha egy pici, vidéki faluban lennénk. Magunk is csak suttogni merünk. Kicsit odébb találkozunk pár ijesztő David Černý szoborral egy kortárs múzeum kertjében, és a világító pingvineket is megtaláljuk a Vltava/Moldva partján.  

Hazafele felfedezzük a koleszhoz közeli Billa-t, ahol végre az olyan kollégiumi kiegészítőre is szert teszünk, mint például a mosogatószer, a mosószer, vagy a nem utazó méretű sampon, tusfürdő és fogkrém (utóbbiak csak rám jellemzőek), majd cipekedünk egy jót, úgyhogy megvan a napi testedzés is. Végre sikerül elhagyni az első dolgot is, szerencsére csak az 990 ft-os zöld sálamról van szó. Ne aggódjatok, nem fogok megfázni, van sálam (mivel hoztam egy másikat is, mert nem bírtam ki, hogy most szereztem be és nem lesz alkalmam még ezen a télen hordani…).Tehát valószínűleg túlélem a dolgot. Mérgesebb lennénk, ha a rám oly jellemző zöld sapimat hagynám el. Egyébként a beígért havazás helyett hétágra süt a nap. Oh, és a ma esti laptopon pötyögős, mellette majszolós rágcsámat répa-alma salátával helyetesítettem, így az egészségemért aggódók is tarthatnak egy kis szünetet.

Úgy döntöttem, a képeket most új módszerrel illesztem be. Élvezkedjetek bennük!