A tavasz végre megérkezik Prágába. Már nagyon vártuk. Süt a nap, le a télikabáttal, le a vastag kesztyűvel, sállal, sapkával. Ráadásul este a kedves is megérkezik.

Pénteken Žižkovban barangolunk egy jót. Itt nem nagyon találkozni turistákkal, pedig nagyon csinos része a városnak, és a belvároshoz is közel van.  Megnézzük a híres TV-tornyot, melyen valamilyen bohém okból kifolyólag hatalmas fém csecsemőszobrok négykézláb mászkálnak. Persze, nem a szó szoros értelmében. A babák nem mozognak, a többi stimmel. Ebéd a környéken egy kis kocsmában, ahol az antik díszlet a plafonra zsúfolódott. Helytakarékosság szempontjából nem utolsó az ötlet. Esti séta a várban, már nem kell fagyoskodni, éjjel is lehet sétálni. Sör a Malostranská mellett a Svejkben (nem mintha nem minden második hely a híres regényhősről lenne elnevezve).

Szombaton irány a Metronóm, de előtte egy padra szegezett reklám hatására meglátogatjuk a parasztpiacot a Dejvickán. Nem nagy szám, nem is töltünk túl sok időt a vásárban, csak amíg medovinát kóstolunk. Nah, ezek után tényleg irány a Metronóm, amit a város nyugati partján a belvárossal szemben helyeztek el egy „hegyre”, Európa legnagyobb Sztálin-szobrának helyére. A Metronóm sem piskóta, de látványa valószínűleg kevésbé megdöbbentő. A kötelező városkép-fényképek ellövése után felpattanunk egy 17-es villamosra és döcögünk a folyó keleti partján egészen a város déli széléig, ahol egy rémes lakótelepen találjuk magunkat. Tényleg nagyon csúf az a hely, pedig egy lakótelepnek nem kötelező rondának lennie, de ez az volt és még egy kicsit mocskos és elhagyatott is. Amikor végre sikerül lelépni ebből a szürke, borongós környezetből, nekiindulunk ebédet keresni. Szépet túrázunk, mire sikerül természetesen az óvárosban az egyetem mellett találnunk egy helyet, miután céloztam rá pár alkalommal, hogy ennyi energia befektetéssel, akár errefele is kereshetnénk helyet, tekintve, hogy erre ismerős is vagyok… A lényeg, hogy teli hassal folytatjuk utunkat az U Bulovky-ba (ahol a kedvenc búzasöröm csapolják), majd a Zlý Časy-ba, ahol egy pohár sör társaságában megvárom míg a híres-neves Komlókutató legurítja a 16 féle csapoltsör-kínálat negyedét. Hála az égnek, csak a negyedét. Este érünk haza, így ez a nap is elszaladt. Vasárnap gyors ebéd és séta a Národní třídán és a Vencel téren, pihenő Florenc mellett a Pivovarský klubban, aztán a kedves hazarobog. Már megint.

Új képek: